Olimpiq StemXCell őssejt fokozó kapszula,
új esély, ha baj van!

Ágyhoz kötöttségtől a lépcsőzésig… János Édesapját már elkönyvelték fekvő betegnek. A család kórházi ágyat vásárolt ott-honra és berendezkedett a papa ápolására. Nem gondolták, hogy ebből az állapotból, rövid időn belül több emelet sétálgatás lesz.

Minek következtében esett le a lábáról az édesapja?
1993-ban volt egy agyi infarktusa, 99-ben pedig gerincsérvvel műtötték. A négy évvel később végzett CT vizsgálat eredményei újból igazolták az agyi infarktust, valamint agylágyulást és parkinzon-kórt állapítottak meg. Eleinte csak a térdei nem működtek, ebből adódóan egyre kevésbé tudott állni és járni, így nagyon hamar leesett a lábáról és kerekesszékbe került. Évek teltek el így, mikoris rátaláltunk az őssejtkapszulára és édesapám egy évvel ezelőtt dupla adaggal

indítottunk, aminek hatására az első napokban nagyfokú fáradtság lett úrrá rajta, teljesen elgyengült. ettől nem ijedtünk meg, mert voltam egy előadáson, ahol elhangzott, hogy az ilyen talán négy napig. Utána viszont először a kedélyállapota vált egyre jobbá, majd elkezdte visszanyerni az erejét. Néhány hét múlva, a járásképtelen évek után, egyszer csak fel tudott állni a kerekesszékből és elindult a saját lábán, úgy, hogy segítettünk neki. ettől kezdve ki tudott
menni a toalettre, ami nagyon fontos egy embernek az életminősége szempontjából.
Máshova is kiterjedt a séta?
Pár hét múlva már a folyosóra is kimentünk, sőt egy-két emeletet is sétálgatott és rendkívül élvezte. napról-napra egyre jobban élte meg a mindennapjait és nagyon szeretett járkálni, pedig azelőtt a lábfájdalmai is voltak?
Mi volt a probléma a lábával?
Dishidrózis, orbánc. kórházban is volt emiatt, de nem tudtak vele semmit kezdeni. Borogatni kellett, ami édesanyám odaadó gondoskodása ellenére sem használt.

Magától állt fel az édesapja, vagy kellet a bíztatás?
Bíztattuk, és az hiszem, ez lelkileg sokat jelentett neki, bár eredménytelen lett volna, az ő akarata nélkül, ami annak ellenére nagyon erősen érezhető volt, hogy az agyinfarktus rányomta bélyegét a szellemi képességeire és a gondolkodására.
Szed valamilyen gyógyszert a betegségére?
Igen, és más táplálék-kiegszítőket is szed, de úgy látom, az őssejtkapszula hozza a legeredményesebb változást.
Mai napig szedi a terméket?
Egy ideje nem, de hamarosan újra el fogjuk kezdeni, mert sajnos érezhető a visszaesés az állapotában. Nekünk is nagyon fontos, hogy a papa jobban legyen, és ezt a csodát nem szabad hagyni elmúlni. Igazságszerit nem is gondoltuk, hogy még egyszer az életben talpra áll, mert az orvosok felkészítettek rá, hogy őt már így kell elfogadni. ezért is vettünk neki kórházi ágyat itthonra, és felszerelkeztünk a járásképtelen álla-potára. Nem is tudom szavakba foglalni, hogy az életminősége mennyire megváltozott azzal, hogy ki tud menni a wc-re, hát még a séták…

„Újra van ked-vem táncolni!” Négy évvel ezelőtt Godó János (64 éves) agyinfarktust szenvedett, melynek következtében jobb oldali végtagjai érzéketlenné váltak, jobb arcfele lebénult. A kórházból hazaérkezve János hónapokig csak  járókerettel tu-dott közlekedni, és az is rettentő nagy energiájába került.

„A folyamatos  gyógytornának köszönhetően hónapok múlva lecserélhettem a járókeretet egy három lábú botra, mellyel eleinte nehezebben ment a mozgás, hiszen kevésbé támaszkodhattam rá.” – meséli János, aki ma már sima bottal vagy anélkül közlekedik.
János elmesélte, hogy négy évig szinte mindent kipróbált az aku-punktúrán át, a  természet-gyógyászaton, a reiki masszázson keresztül, állapota mégis nagyon lassan vagy szinte semmit sem változott. „Voltak időszakok, amikor úgy éreztem, feladom: bele kell törődnöm, hogy többé nem mozoghatok, nem élhetem olyan teljességgel az életet, mint azelőtt” – vallja be a férfi.
János ennek ellenére nyitottan várta az új megoldásokat, hátha egyszer talál egy olyan  lehetőséget, melytől életminősége egy kicsit javul. Négy hónnappal ezelőtt ismerte meg az OLIMPIQ-ot, melynek szedése eleinte nem hozott változást. Ennek ellenére ő továbbra is kitartóan szedte a tablettát, hitt a módszer sikerességében.
„Apró szinte észrevétlen változások ösztönöztek, hogy bízzak abban, tényleg hatni fog a tabletta, és

jobban érzem magam majd egyszer.” – meséli János. „Jobb arcfelem az agyinfarktus következtében lebénult. Kb. két hónapja ellátogatott hozzánk egy régi ismerősünk, aki már nagyon régóta nem látott, és megdöbbent, amikor az arcomra nézett: szerinte nem látszik már az arcomon a jobb oldali bénulás jele. Ajkamat már nem biggyesztem, és a szemem körüli izmok is újra mozognak, ami mimikát ad az arcomnak. Ismerősöm szerint nyoma sincs a bénulásnak a mimikámban!” János örül ennek a visszajelzésnek, hiszen ő nap mint nap látja magát, így nehezebben veszi észre az apróbb változásokat.
„Ez a sikerélmény meggyőzött, érdemes tovább folytatnom az OLIMPIQ szedését, és tudtam, hogy türelmesebbnek kell lennem, hiszen négy éve tartanak az agyinfarktus következményei, így a regenerálódás is lassabb” – mondja János.
Az elhatározás után János egy másik változást is észrevett, melyre nem is számított: „Cukorbeteg vagyok. Nemrég az egyik vérvizsgálat során megdöbbentő eredményre lettem figyelmes: a cukrom már régóta 10-12 között stagnál, ám amióta az OLIMPIQ-ot szedem egyre javult.
Mostanában már csak 6-ot mutat a vércukorszint mérő. Arról nem is beszélve, hogy emésztési problémáim is enyhültek, hasmenésem elmúlt” – örvendezik János.
Az őssejtszaporító következtében János arról számolt be, hogy hangu-latingadozásai is rendeződtek. „Korábban sokat idegeskedtem, nyugtalan, feszült és rosszkedvű voltam. A kapszula szedése óta, másfél hónapja úgy érzem, mintha visszakaptam volna életerőmet és jókedvemet. Feleségem szerint is nyugodtabb, strapabíróbb vagyok, épp ezért nem vagyok már olyan ingerlékeny. Ennek nagyon

örülök.” – lelkendezik János.
Az áttörés egy hónapja történt János életében. A kapszulával szembeni türelme megtérült, elvárásai beigazolódtak. „Másfél hónapja jobb lábam és lábfejem folyamatosan bizsereg.
Ez a bizsergő érzés bizony, sajnos fájdalommal is párosul. Sőt olykor úgy érzem az izmok ránganak a lábamban.” – meséli. Sokan kérdezik  Jánostól, miért nem hagyja abba az OLIMPIQ szedését, hiszen fájdalmai vannak. Ám ő érzi, hogy a változások jó irányba haladnak. „Érzem, hogy ez  a fájdalom, jó fájdalom. Olyan jellegű, mint amikor a kamaszok lábfájásra panaszkodnak a hirtelen nővés miatt. Egyik orvos ismerősöm azt mondta a letapadt izmok és érzéketlen idegek regenerálódása bizony fájdalommal jár, hiszen nem használtam a lábamat már négy éve. Nem éreztem vele semmit, és most pedig érzek, még akkor is ha az kellemetlen olykor, tudom, hogy a javulást jelenti. Ráadásul jobb lábam ujjait, melyeket korábban képtelen voltam megmozdítani, szntén érzem, és be tudom őket hajlítani. Sőt olykor már bot nélkül is járok-kelek egy keveset a lakásban.” – lelkendezik János.
János felesége csodálatos történetet mesélt el. Szerinte ez mindent elmond férje állapotáról. Arról, hogy vissza-nyerte a reményt, az életkedvét, és kitartását: „Egy héttel ezelőtt otthon ültünk, amikor a férjem megdöbbentő kijelentést tett: Táncolsz velem? – kérdezte. Én örömmel mondtam igent a felkérésre, hiszen fiatal korunkban is szívesen táncoltunk együtt. János ki akarta próbálni, hogy tud-e még táncolni. Annyira jól sikerült ez a próbálkozás, hogy egy órán keresztül táncoltunk, és bár éreztem, hogy keze-lába kicsit gyengébb, mégis ő vezetett
tánc közben. És nem is akárhogyan!”