Olimpiq StemXCell őssejt fokozó kapszula,
új esély, ha baj van!

Klára 50 éves, hét évvel ezelőtt hosszas tortúra után diagnosztizál-ták nála a rettegett kórt, az SM-et. Olyan, mint bármelyik egészséges ember. Életvidám, energikus, elszánt… s csak akkor sírja el magát, mikor arról beszél, néhány hónappal ezelőtt már keresve sem találta értelmét az életnek. Sclerozis Multiplex és a vele járó méltatlan minden-napok, érdektelenség, hagyatko-zás, az élet végetvetésén való elmélkedés… s végül egy isme-rős, aki hírét hozza a megol-dásnak, s azt mondja: „ettől fogsz meggyógyulni”.

Mik voltak az első tünetek?
Még jóval azelőtt, hogy iderült volna a betegségem, voltak tünetek, amelyek alapján senki nem gyanakodott. Derékfájás, gyomor-görcs, amit egyik napról a másikra kialudtam. Aztán nehezebb idők jöttek, családi problémák és egy alkalommal úgy kimerültem, hogy négy napig nem tudtam aludni. Bevittek elmegyógyintézet C osztályára, ahol több, mint négy hónapig tartottak. Hazajöhettem volna, de akkor nem nyilvánítanak gyógyultnak, és nem dolgozhatok tovább óvónőként. Így egy ismerősöm tanácsára kihúztam ezt az időt türelmesen.
Ekkor derült ki a betegsége?
Nem, ezidő alatt arra nem voltak képesek, hogy MR vizsgálatot végezzenek rajtam, csak nyugtatóztak. Később, 2000–ben egy MR felvétel alapján diagnosztizálták a betegségemet. Úgy került sor erre a vizsgálatra, hogy tartós látászavarom miatt szemészhez fordultam, de a szememnek nem volt semmi szervi baja. A doktornő küldött tovább a neuro–immunológiai osztályra, ahol alaposan kivizsgáltak .
A látászavar volt az egyetlen tünet? Eleinte igen, aztán később fáradékony-ság, idegkimerültség. Észrevettem, hogy a negatív események nagyon megvisel-nek, ezek hatására romlik az állapotom.

Idővel már a végtagjaimat is érintette a betegség, aminek első tünete az volt, hogy a bal lábamat nem tudtam jól használni, nem úgy működött, ahogy szerettem volna. A férjem halála után kerültem igazán rossz állapotba, a mozgáskorlátozottságom és a látáss-zavarom is felerősödött. Éreztem, hogy a lábaim elhagynak, alig állok rajtuk, nem bírom magam tartani, nem tudok rendesen megfogni valamit, mert kiesnek a dolgok a kezemből. Nem tudtam késsel, villával enni, sokszor mellényeltem a falatot. A beszédem, az artikulációm, teljesen meg-romlott, de nem csak beszélni nem tud-tam jól, hanem például tv–t sem tudtam már nézni, mert túl gyorsnak éreztem a beszédtempót ahhoz, hogy megértsem. Így kerültem be idén januárban a kórházba..
Milyen kezeléseket alkalmaztak az orvosok?
Szteroid kúrák voltak, de azokat a kórházból kijövet önhatalmúlag abbahagytam, nagyon erős mellékhatásai voltak. Olyan volt, mintha kimarta volna a bőrömet és a testem minden nyílása kisebesedett, nagyon tönkretett.
Próbált valamit helyette?
Még régebben próbáltam a homeopátiát, ami nagyon jól bevált, évekig tünetmentes voltam, de most elkövettem azt a hibát, hogy nem éltem ezzel a lehetőséggel. És csak romlott az állapotom. Már alig bírtam járni a saját lábamon. A lányomék, akik az emeleten laknak szőnyegpadlóztak, és nem tudtam felmenni megnézni, milyen lett a szobájuk. A helyzet odáig fajult, hogy nem tudtam tartani a vizeletet és a szeleket, gyakran bepisiltem. Rémes volt. Már az utcára sem tudtam kimenni. Akik hozzám jöttek, azokon pedig láttam, a döbbenetet és a szánalmat.
Mindeközben mit érzett?
Csak sírtam. Már előkészítettem a gyerekeim további teendőit, arra az időre, amikor már nem leszek képes kézben tartani az életem. Éjjelente imádkoztam a Jó Istenhez, hogy vegyen magához, vagy gyógyítson meg, mert én így nem tudok tovább élni. Végül piacra dobtam a családi házamat, és azt terveztem, hogy még egy dolgot megpróbálok, az őssejtbeültetést (Kínában, vagy Kijevben) és ha az nem segít, akkor véget vetek az életemnek

valahogy. Nem akaszkodhatok rá a gyerekeimre, akik most nőttek föl, lediplomáztak, és kezdhetnék élni a saját életüket, ami nem szólhat arról, hogy engem rángatnak, meg pelenkáznak.
Most ezt senki meg nem mondja Önről, hogy nemrég ilyen állapotban volt, ugye?
Nem, és szinte hihetetlen is, ami történt, pedig igaz. Ebben a rémes fizikai és lelkiállapotban, májusban egy isme-rősöm, hozott egy újságot, benne egy cikkel, az őssejt kapszuláról. Felvettük a gyártó céggel a kapcsolatot és ponto-san emlékszem, május 18-án vettem be az első adagot.
Azóta alig telt el három hónap…
Nagyon gyorsan javultam, szinte egyik napról a másikra visszajött az életerőm, a vitalitásom, a hangulatom megváltozott.
Mik voltak a fizikai javulás első jelei?
Szinte hihetetlen, olyan hamar éreztem a hatást. Tudtam, mikor érkezik a kap-szula és előtte csináltam egy méreg-telenítő léböjt kúrát. Már az első napokban észrevettem, hogy nem vagyok annyira álmos ebéd után, mint szoktam, és ami nagyon érdekes volt, hogy kimentem a napra és nem volt az addig megszokott rossz érzésem, hogy földbe döngöl a nap, és kiszívja az agyamat. Aztán olyan hirtelen kezdtem el javulni, hogy a lányom felkiáltott: „Anyu, ami Veled történik, az a „kelj fel és járj” esete. Igen, mondtam Neki, ha az igaz volt a Bibliában, igaz most is.
Nem szeretném a múltra emlékezetni,de árulja el, mi maradt vissza a pár hónappal ezelőtti tünetekből?
Ha normál tempóban megyek, akkor nem is látszik, de én még érzem, hogy a bal lábam nem működik százszázalékosan. A szemem abszolút megfelel egy ötven éves emberének. És minden más rendbejött. Járni alig tudtam, most meg szatyrot cipelek. Teljesen egészséges embernek érzem magam és ez csodálatos. Koncertekre, moziba járok. Kétnaponta egy adag őssejt kapszulán kívül semmit nem
szedek. És amióta felgyógyultam, kiváltottam a vállalkozói engedélyt, azért hogy forgalmazhassam ezt a terméket. Mert megfogadtam, hogy aki rajtam segít, azt én egész életemben segíteni fogom.

„Az orvos csak annyit mondott SM.”
Szigeti Regina (31)

Regina 2005. áprili-sában már biztosan tudta, hogy szkle-rózis multiplexben szenved. Az ener-gikus lány egyik tavasszal csak annyit vett észre eleinte, hogy gyengébb az átlagosnál.
„Mindig is aktív életet éltem. Az élet minden területén igyekeztem a maxi-mumot nyújrani. Minden elvárásnak tökéletesen megfelelni. Ám akkor-jában úgy éreztem, ez a megfelelni vágyás egyre több és több ener-giámba kerül.” – meséli Regina. Sajnos Regina gyengesége nem a tavaszi fáradtságnak volt betudható.
A lány minőségi oktatóként és ellenőrként dolgozott, mindenapjai része volt a jó kommunikációs kész-ség: rendszeresen kellett érthetően elmagyaráznia miként is működnek a gyárban a gépek, hiszen az emberek biztonságos munkája múlt azon, hogyan ismerteti a munkafolyamatot.
„A beszéd is egyre nehezebben ment.” – magyarázza a székes-fehérvári lány. „Ám orvoshoz már csak akkor fordultam, amikor a szemem is bekancsalodott. Akkor azt hittem itt a vég.”
Regina az orvosnál még semmit sem sejtett. Amikor a doktor megem--lítette, hogy valószínű ez „SM”, Reginának semmit sem jelentett ez a rövidítés.
„Soha nem voltam beteg. Egyetlen napot sem töltöttem beteg-szabadságon, így eszembe sem jutott, hogy gyógyíthatatlan beteg vagyok.” – magyarázza.. „Amikor végleg kiderült, hogy szklerózis multiplexem van, az első kérdésem az volt: Kitől kaphattam el?”
Szomorú felismerés volt Reginának, amikor megtudta, hogy a betegség genetikai eredetű. A lány egész központi idegrendszere gyulladás alatt állt.
„Az orvos elmagyarázta nekem a betegség lefolyását. Megtudtam tőle, hogy erre a problémára gyógyszer még kilátásban sincs,

csupán a tüneteket lehet enyhíteni, hogy életminőségem kevésbé romoljon. Nagyon elkeseredtem. Nem kívánom senkinek azt az érzést, amikor ráeszmél, egy tönkrementtestben ragadt, amely ráadásul irányíthatatlan.” Regina tanúja volt, miként adja fel teste napról napra a harcot. „Egyretöbb problémám volt a rövid távú memóriámmal. Nem emlékeztem rá, hogy öt perccel azelőtt hova pakoltam a tárgyaimat. A kancsalság következtében kettős látásom volt. Hullott a hajam. De ami a legrosszabb: éreztem napról napra veszítem el az irányítást a testem felett.”
Regina koordinációs készsége leromlott. Az utcán majd később a lakásban is egyre nehezebben mozgott. „Sokan azt hitték, be vagyok rúgva, mert egy lépést sem tudtam tenni egyenesen. Már az utcára sem mertem kimenni.” – meséli elkeseredetten a lány.
A szklerózis multiplex egyik tünete az impotencia, azaz a szexuális vágy megszűnése, a szexuális ingerek hiánya. „Vőlegényem elhagyott. Az addigi életem teljesen összeomlott. Vissza akartam menni dolgozni. Élni akartam az addigi életemet, újra hasznosnak akartam érezni magamat, de be kellett látnom, hogy a munkával járó stresszes életmód mellett nem lehet meggyógyúlni.” – mondja a lány.
„Rengeteg szklerózis multiplexes beteg dolgozik, próbálja folytatni korábbi egészséges életét. Ezt nem tartom helyesnek, ugyanis az idegrendszer leterhelésével csak tovább romolhat az állapotuk”
„Ezek a változások, mások életében jelentéktelen apróságoknak tűnnek, ám nekem ezek a pici javulások hozták vissza az életemet.”
Regina depresszióba esett a történtek miatt, ám a betegség elleni harcot sosem adta fel.
„Nem akartam elhinni, hogy nincs megoldás. Orvosokat, specialistákat kerestem fel. Drága gépeket vettem, de ezek csak ideig–óráig segítettek.” Eközben Regina folyamatos kezelés
és szteroid kúra alatt állt, amelytől hízott. Végül júliusban találkozott az OLIMPIQ őssejtszaporítóval. „Annyi mindent kipróbáltam, gondoltam, miért pont erre a találmányra
mondanék nemet.” Az Olimpiq már négy nap múlva meggyőzte Reginát.
„Bevettem a kapszulákat, és érez-

tem, hogy történik bennem valami. A negyedik napon elmúlt a kancsalságom és vele együtt a kettős látásom. Majd utána napról napra jobban éreztem magam.”– meséli lelkesen.
„Korábban a nap 24 órájában képes voltam sírva fakadni. Nem mertem kimenni az utcára, száműzöttnek és magányosnak éreztem magam. Nem értettem, miért pont velem történik ez.” Ám Regina azt vette észre, hogy a lakásban is könnyebben mozog. „Már alig bírtam járni, minden házimunka nehezemre esett, nehezen beszéltem, nehezen gondolkodtam. Nem kívánom senkinek azt az érzést, amikor ráeszmél, egy tönkrement testben ragadt, amely ráadásul irányíthatatlan.
Az OLIMPIQ egyheti szedése után, azonban éreztem újra van élet a lábamban. Kezdem visszanyerni a kapcsolatot a testemmel. Hihetetlen érzés, amikor újra azt teszi, amit én szeretnék: arra megyek amerre szeretnék, azok a hangok jönnek ki a számon, amiket szeretnék.” – lelken-dezik Regina. „Visszakaptam az életemet.” „Elmúlt az inkontinenciás panaszom, szexuális zavaraim is eltűntek, visszanyertem a beszéd-készségemet, megállt a hajhullásom, és a körmöm is erősödik.  antasztikus látni, hogy újra fehér a körmöm vége, mint az egészséges embereknek.”
Regina csak sorolja a „csodákat”, melyek az Olimpiq szedése alatt történtek vele. „Tudom, ezek a válto-zások, mások életében jelentéktelen apróságoknak tűnnek, ám nekem ezek a pici javulások hozták vissza az életemet.”– fakad ki a lány.
„Fantasztikus, hogy újra tudok segíteni az édesanyámnak és a családomnak a házimunkában, anélkül, hogy kifáradnék. Képes vagyok beosztani az energiámat, ami eddig nem is volt! Mosogatok, főzök, takarítok.”
Regina újra kimerészkedik az utcára. Sétál édesanyjával, újra nyitott a világra:
„Egyre erősebb a lábam, egyre több erőm van. Nem sok kellett ahhoz, hogy tolókocsiba kerüljek, ám Szabó Lászlónak s kutatócsoportjának fel-fedezése megmentette az életemet. Az Olimpiq-nak köszönhetően újra élek. Napról napra erősebbnek érzem magam. Köszönöm!”

Nekem legyen jó,
ne a betegségnek!

Zsibbadás, derékfájás, bukások és esések soro-zata…. amikor a fej tudja, mit akar, de a test nem tudja követni. Így kezdődött, több mint 30 évvel ezelőtt Vas Ferencné története. Böbénél a reumatológia és az ideg-gyógyászat közti hosszas cikázás alatt végzett vizs-gálatok alapján diagnosztizálták a rettegett kórt: Sclerozis Multiplex.

Hogy emlékszik vissza betegsége kezdetére?
Élesen, elsősorban azért mert a kislányom születése után három hónappal jelentkeztek az első tünetek, amikkel kórházba is kerültem. Ott különféle szteroidos gyógyszerekkel valamelyest helyrehoztak, de újra kellett tanulnom járni. Édesanyámmal közölték, három éven belül tolókocsiba kerülök, és meg ne próbáljak szülni még egy gyereket soha többet. Nekem pedig azt mondta az orvos, hogy 7 évig nem szülhetek. Persze, hogy ezt mondta, hiszen gondolta, három év múlva a tolókocsiból, már úgysem lesz kedvem hozzá.
Ezek szerint nem jött be a vészjóslat?
Nem. Voltak nagyon szörnyű időszakok, amikor a betegséggel zsibbadások –úgynevezett subok- teljesen ledöntöttek a lábamról. Ez előfordult évente akár két-három alkalommal is, és olyankor hónapokig tartó szteroidos kezelések kellettek ahhoz, hogy helyrejöjjek. Végül, mindig talpra álltam. Közben eltelt hét év és egy hosszantartó, teljesen tünetmentes időszak következett. Ekkor eldöntöttem, szülök még egy gyereket. Abban az időben édességboltban dolgoztam, ahova bejött a háziorvosom vásárolni. Elmondtam Neki, mire készülök. Ő ordítani kezdett velem: „Hülye Maga???”
Elrettentette?
El akart, azzal, hogy 50 százalék esélyem van a lebénulásra. De én úgy éreztem ugyanennyi van arra is, hogy elüt az autó és attól bénulok le. Akartam a második gyereket! Csodálatos terhességem volt és egészséges gyereket szültem, nekem sem lett semmi bajom.

Milyen kezeléseket kapott ezekben az időkben?
Csupa szteroidot, már alig bírtam a mellékhatásait, arról nem is beszélve, hogy egy hat hetes kezelés alatt 20-25 kg-ot híztam, amit aztán kemény fogyókúrával tudtam csak leadni. Nem csak az volt a baj, hogy nem tudtam magam elviselni úgy, ahogy kinéztem, hanem nagyon nehéz volt cipelni a súlyomat. Az orvosok erre ezt mondták, ennek a betegségnek az tesz jót, ha az ember kövér. Én meg úgy éreztem, nekem legyen jó és ne a betegségnek, mert ha annak jó, akkor itt marad velem és eluralkodik rajtam. Ezt nem akartam. Úgyhogy sokadszorra is lefogytam és 1996-óta nem mentem orvoshoz, így nem kaptam több szteroidos kezelést.
Ennek már több mint tíz éve, azóta mi történt?
Egyszer találkoztam egy orvossal, aki azt javasolta, csak el kéne mennem megnézetni magam. Megkérdeztem tőle, hogy amióta nem voltam, azóta már orvosilag gyógyítható ez e betegség? Mondta, hogy nem. Hát akkor minek menjek? Különben is ekkor már sokkal inkább hittem a természetes gyógymódokban?
Miket alkalmazott?
Először is csít (energia) aktivizáló gyakorlatokat végeztem. A mozgás nagyon fontos, mert az izmok sorvadásának mértékét így lehet fizikailag csökkenteni. Valamint elkezdtem szedni a Q10 táplálék-kiegészítőt és ennek köszönhetően éveken keresztül még csak náthás sem voltam.     De ami a legfontosabb, hogy nem voltak olyan szintű zsibbadásaim, amikkel kórházba kellett volna menni. Bár így is voltak nehéz időszakok, de át tudtam vészelni otthon.
Milyen tünetek okozták a nehéz-ségeket?
Az én esetemben periódikusan jelentkeztek a betegség tünetei és a kiváltó okok között a stressz, a frontok és a meleg játszotta a legfontosabb szerepet. Ami állandó probléma volt, hogy a bal lábam egyáltalán nem működött, csak a kezemmel tudtam mozgatni. Ezen kívül a sklerozissal
együtt járó kettős látás és vizelési problémák nálam is jelentkeztek. Van egy vizsgálati módszer, hogy behunyt szemmel mennyire tud egyenesen állni az ember, az én kilengésem az esés határán volt. Szóval voltak még problémák bőven, amiken viszont már csak az őssejtkapszula segített, amit tavaly január óta szedek.
Mi változott azóta?
Összességében javult az életminőségem. Először is fel tudok menni a lépcsőn anélkül, hogy a nadrágomat húzva emelném a lábamat. Sőt a létrára is felmászok így! Meg tudok állni csukott szemmel, kilengések nélkül. Azelőtt nem tudtam fekve felemelni a lábamat úgy, hogy térdnél meghajlítva megtartom (anno a vizsgálatok része volt), most ez is sikerül. Le tudok úgy feküdni, hogy

egyszerre felrakom a lábaimat az ágyra, nem egyeként kell őket felemelgetni kézzel. Végigalszom az éjszakát, és nem járok ki több alkalommal wc-re, így pihentetőbb az alvásom, mint régen. Az izületeim úgy rendbe jöttek, hogy az hihetetlen.     Recsegett, ropogott mindenem, most meg nem, és csodálatosan tudok mozogni. Vezetéskor úgy tudok hátranézni, hogy hátra fordulok, és nem a tükörből figyelek, ráadásul a kettőslátásom is megszűnt.
Annak idején, mikor megtudta a betegség, hogyan látta magát 30 év múlva, azaz most?
Akkoriban még nem sokat lehetett tudni erről. Én úri betegségnek tartottam, és soha nem éreztem a sajátomnak. Volt egy korházi társam, akinek azt mondta a főorvosnő, „nyugodjon meg, amíg én élek, maga nem kerül tolókocsiba”. Igen ám, de a főorvosnő meghalt, Magdikát azóta forgatják az ágyban. Én nem engedtem soha, hogy az orvosok beprogramozzák, mi fog történni velem.  Mindig egy állapotnak tartottam a rosszabb időszakokat is, amik nagyon összefüggtek lelki tényezőkkel.
Azóta nem voltak lelki problémák, mióta szedi az őssejt kapszulát?
De, életem legnagyobb magánéleti válságában vagyok, ami rengeteg anyagi és egyéb vonzattal párosul. (Böbe elpityeredik majd folytatja…) Szóval nehéz időszakom van, ami lelkileg nagyon megvisel, de ezt most először nem követik a testi tünetek. A problémák régebben kezdődtek, már korábban tudtam, hogy válás lesz a vége, de nem mertem vállalni az ezzel járó lelki és fizikai procedúrát, ügyvédet keresni, jönni-menni, lépcsőt mászni, stb... Úgy érzem, az őssejtkapszla, az idegrendszerem megerősítésében is nagyon sokat segített. Ennek köszönhetően mertem belevágni ebbe a kálváriába, aminek már a vége felé tartok, és olyan jól vagyok, hogy ezzel az állapottal  kibékülnék életem végéig. Tudom, hogy a betegségemből nincs gyógyulás, én csak azt szeretném, hogy ne legyek kiszolgáltatott, és tudjak még dolgozni, úgy, ahogy most. Nekem már ez is csoda, és akkor még nem is említettem azokat az apró változásokat, amik nincsenek kapcsolatban a betegségemmel, mégis sokkal jobbá teszik a mindennapjaimat. Csinosabb és szebb lettem. Melleim nőttek, de én nem híztam. A régen kialakult fogyás csíkjaim csodálatosan felszívódtak, pedig volt bőven és rémesen nézett ki. Az arcom kisimult, a hajam megdúsult és van tartása. Ha így haladunk, úgy megfiatalodok, hogy száz éves koromig fogok élni, és lesz időm kipihenni mindazt a fájdalmat, amit a betegségem okozott az őssejt kapszula szedése előtt.